Ecsetvonás fekete alapra

Ámulom a produkció színváltó pillanatát,

ahogy a függönyön függő két alak a légben át-

leng a fátyolfekete égen, hogy felragyogjanak

mindketten gyöngyfehéren, és a néző színárnyalat-

nyi különbséget kettejük közt még véletlen se lát.

Vajh hányan nézhetik feszengve a varázst, függönyös

légtorna-mutatványt, mely táncot jár az idegeken,

s a tengeri szél- és napbarnította arcokra ken

egy réteg elképedést? S hányan szoríthatnak, legyen,

legyen már végre vége az idegborzoló közös

attrakciónak – ahol óvón egymásért mozognak

a testek, megadva a módját minden kódolt póznak.

A hajóúton a függöny-légtorna csak egy inzert:

a nagy címletű unalmak közt talált apró: tíz perc,

amit a nézők izzadt tenyerükben szorongatnak.