Megálló, leugrok, de vissza és utazom tovább

Hatvanhat éves lettem én,

évekből szép kis gyűjtemény.

Elég?

Ne még!

Nem érhet véget életem,

sem „terv szerint”, sem véletlen

során

korán.

Hatvanhat évem megfakult,

homályos benne már a múlt:

ködös

s rögös.

Torz a több mint félszázados

tükör: törött és vakfoltos.

Ám ni!

Látni,

hogy éveim közt ott lapul,

megváltoztathatatlanul,

néhány

trehány.

Akármi is volt a vétke,

egyet sem fogok szemétre

hají-

tani.

Még egypár évem hátra van! –

hisz' nem koptattam el magam

sután,

bután.

Ez éveket mind beosztom

s velük együtt állok poszton

őrként,

önként.

S üvölthetnek az ordasok,

hogy itt bököm tovább a sok

szemét

szemét.

------------------------------------------------.

Öreg, kérlek, ne szívd magad,

vákuumban az álmod marad

tömény

remény.