FA ALATT, TŨNÕDVE

Hogy mire vagyok momentán képtelen?
Öröm ódát zengeni örömtelen.
Ha ifjú lennék és tapasztalatlan,
fürödnék tengernyi szép gondolatban,
ringatnának az álom-hullámhabok...
mára álmaimban is szerény vagyok
s egy csöppet sem vágyom sok kétes kéjre -
legfeljebb belõlük csak egy csekélyre:
hogyha egyáltalán még elvárhatom,
legyen naponta betevõ falatom.