Fohász Anyánkhoz — érte

Ó, Anyám, jöjjön már a doktor!

Egy megváltó kegyes lator, aki végre

a szívedbe döfi a kést

és kimetszi, kivágja belőle a mételyt:

a gazok, gonoszok, gennyek,

a téged gyalázó mocskok és szennyek

által szívedbe lerakott ragályt,

mely ott lappang már mióta —

jöjjön már, ó, az a megmentő,

az a fekete vagy fehér doktor és stábja,

az a fekete vagy fehér gárda,

mely megszabadít az átoktól:

a kételytől, melyet szívmotorod

még aléltan is áthajt minden porcikádba,

szöveteidbe, sejtjeidbe, hogy rágja,

fogyassza mindet, s így fogyasszon téged,

sorvasztva benned az antimérget:

a mérged — mely hogyha lángol, felforralja dühöd,

és ilyenkor oda mersz állni

a fagyos dancs pofák elé, arasznyira szembe,

és élvezed, ahogy leolvad képükről a viasz,

amit Madame Tussaud receptje

szerint kevernek s kennek naponta egymásra

parolázó kezeikkel a panoptikumfigurák ―

ha tehetném, mert tenni tudnám,

nem csak mulyán szenvedném szíved baját,

Anyám, Mária kegyeltje, 

hanem magam műtenélek, ügyelve,

hogy szíved lüktetése gyorsuljon újra,

s mint gőzmozdony dugattyúja a vasparipát, hajtson,

hajtson úgy meg téged, hogy ne sínre ragadva,

azon kényszerrel haladva gördülj,

magukat emésztő tájaidnak relaxáló

kattogás-nyugalmat zenélve,

hanem végre mint táltoskanca

toporzékolj, prüszkölj habozva,

s mert egyedül vagy, magadba,

és taposd, taposd agyon a kutyákat,

kanokat és szukákat, melyek sunyin

vagy acsarkodva támadnak rád,

benned kotort almukban ellett kölykeikkel együtt ―

a műtét, a tiltott, kockázatos, de a doktor-latrok

ne törődjenek vele, milyen veszéllyel jár

megbontani a barázdás burkolatot,

mely fedi szívedet, de nem fedi el

zörejeit, sem a rajtad szendergők,

sem az érted aggódók füle elől ―

vágják át, de óvatosan! mentőid melleden

a barázdás hámot és alatta a pajzs-íveket,

vágják át a kort jelző szinteket,

vágjanak utat a kétellyel fertőződött szívedhez —

a drága tested nemegyszer nagyobb rombolást is kibírt,

és beforrta magán az ütött sebeket ―

jusson el hozzád mielőbb az orvos-lator kommandó,

hozzád, a gladiátorháló gubancában vergődő,

mai cézárokat mulattatni odavetett vérző ketrecharcoshoz:

a Mindenség ágán reszkető, a Jóisten Kárpátok-levéltenyerén

pentaton ritmusban pihegő, megtépázott, ártatlan madárhoz!

Tengőd, 2013.