ReFLEX


Tudom, lerágott csont már az „epehányógép” veretes mondata: „...ha még 10 métert kellett volna úszni, az angol fiú nyer, és nem Dani.”, de hát mit csináljak, annyira „szép”, hogy nem tudok elszakadni tőle. Elképzelem, ahogy még mindig szidják magukat az angol szervezők, hogy az utolsó forduló után nem látták, mennyi kraft van még az angol fiúban, és nem intézkedtek azonnal, nem kapták rögtön elő az ilyen szitura kidolgozott H vagy K vagy ZS tervet. Látom magam előtt, ahogy még most is, egymással üvöltve − már az angol hidegvér se az igazi −, keresik a felelőst, a balfácánt, aki nem szólt, nem intett azonnal a szurkolóknak álcázott ugrásra kész kubikus brigádnak, hogy: most! gyerünk! felpattanni! és ahogy már százszor is elpróbálták: elő a csákányokat, tíz méteres szakaszon gyorsan feltörni az uszoda kőburkolatát, a lapátosok,talicskások, hipp-hopp, kapják ki a földet, pillanatok alatt legyen kész a két méter mély gödör, s mehet bele a víz, ahogy csak a csövön kifér (mivel kevés az idő, a többi melót hagyni a fenébe, azt majd lerendezik az olimpia után − a zöldasztalnál)… 
Hogy mindez elég lett volna-e az angol úszódiadalhoz, nem tudni, de a mi kedves újságírónk, az epehányógép, biztos, hogy az angolok teljesítményétől ájuldozva, hozsannákat zengene a szenzációról, az új világcsúcsról − az angol kubikus brigád teljesítményéről.